Szilasi Katalin: Vágy
Vágy

Körülölel a langy-puha éj, s te, meggörnyedt,
kis sikolyokkal tapogatózol közelebb.
Hajlítanám eszterlánc-vékony ujjaidat.
Még véded az embert, aki fél is?
Ragyogni kezdenek a veríték-verte, isteni vágycsápok.
Fölcsap szigorú örömünk.
S hogy kicsapódnak a részecskék törékeny öblöcskéi,
a megbékült ösztön néz arcodról ametiszt-tisztán.
5940
silberin - 2018. június 28. 12:21:44

Kedves Erzsike! Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati

4694
Rzsike - 2018. június 28. 08:25:53

Ebbe a versbe én is sok mindent bele képzeltem. Múltat,jelent.Gratulálok.

5940
silberin - 2018. június 26. 11:37:06

Kedves Rita! 40 évvel ezelőtti vágyak.Smile
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati

5940
silberin - 2018. június 26. 11:35:18

Kedves zina! A szeretkezés "nedveit" szerettem volna volna érzékeltetni. Kati

3652
zina - 2018. június 25. 23:54:34

Egy fizikai és egy jóval magasabb szinten születő vágyat is kiéreztem a versedből, csupán a "részecskék törékeny öblöcskéit" nem értem.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.