Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: A múlt rabszolgája
A múlt rabszolgája

Emlékeim varázsgömbjéhez érek,
a gyermeklány lelkébe belesek,
oly könnyelműen megszegett ígéret,
a múltam rabszolgája nem leszek!

A széles vásznon kivetített képek
elemi erővel hatnak reám,
bár felfedeznék bennük némi szépet,
éles sikolyra húzódik a szám.

Nincs kegyelem, és nincs szívemen áldás,
ököllel zárt ajtókat döngetek,
a pokolig hogy juthat el kiáltás,
kijózanít a méla döbbenet.

Én makacsul a múlttal szembe nézek,
már alig fáj, csak egy kicsit sajog,
még van ki szeressen, hála az égnek,
a túlélés nagymestere vagyok!

Budapest, 2018. július 1.
277
farkas viola - 2018. július 06. 03:59:07

GRATULÁLOK DRÁGA ICU!
Átérzéssel olvastam versed és a végén van a lényeg. Így könnyű túlélni mindent.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.