Nagy Csaba: Csak nevetem...
Csak nevetem...

Csak nevetem a mulya és bamba népet,
ki, mint fiatal borjú, arcomba bámul,
csak nevetem a rókát, aki a szépet
szimatolja szüntelen, s becsap galádul.

Csak nevetem a majmot, aki a szépet
festve helyezi magát népe urául,
és nevetem a gyávát, aki megtépett
hittel hajbókol képzetének silányul.

És ha már boldogságom lefolyt a porba,
összetörnek, és kegyetlenül megvernek;
az eszményeim már romokban hevernek.

Mikor a szívem vonaglik eltiporva,
mit összezúzott a hazugság, a vagyon;
akkor lelkemet a Te kezedbe adom.
4878
csabi6669 - 2018. július 12. 19:00:22

Köszönöm szépen Babu Smile

5548
babumargareta - 2018. július 12. 13:04:37

Érdekes és elgondolkoztató soraidhoz gratulálok.
Mondhatnám hogy szatirát irtál valamilyen formában !
Legalább is ezt értelmezem !
Jó a versed ,gratula !........BabuWinkRose

4878
csabi6669 - 2018. július 11. 21:30:13

Köszönöm Rózsa, igaz nem hagyományos szonett, de még gyakorlom Smile

3933
vadvirag47 - 2018. július 11. 16:41:05

Nagyon mély mondanivalójú, jól összeállított - (ha, igaz? - én, ezt a formáját nem ismerem) szonettet írtál. Érdekesek a hasonlataid, és nagyon találóak. Mindent összevetve: jó, erős verset írtál.
Üdv. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.