Vlasics Bálint: Nem leszek árnyékod!
Nem leszek árnyékod!

Magasan zöldellt a fű.
Keskeny résen napsugár...
Messzire röpít az ár...
Vigyáz, szerelmem!

Árny az árnyékomon.
Lehet, a te árnyékod...
Eszerint lesz akaratod...
Ez nekem nem jó...

Nem leszek árnyékod!
Nem leszek levesben só!
Ne kiáltsd, hogy minden jó!
Már nem hiszem el...

Nem leszel hűséges!
Nem leszel citrom számban!
Ne akarj kötődni jobban!
Mert nem hiszek neked!

Azt mondod, most is fáj!
Lássak könnyeket arcodon!
Lássalak sírni a padon...!
Szívemmel játszasz...

Mondd, hogy gyűlöllek!
Nem látom a fájdalmad!
Már nem láthatom szép arcod...!
Elveszítettelek...

Nem leszek árnyékod!
Ha akarod váljunk el...
A sok düh csak száljon el...
Nekem se hiányzol!
5825
vlasics_balint - 2018. július 12. 16:23:47

Köszönöm szépen a kedves jótanácsot!

Nos, igen, az egyik kimondottan dühös pillanatomban írtam ezt a verset, s bevallom őszintén jól esett kiírni magamból a feltóduló érzéseket, hasonlatokat.
Valószínűleg a mai napon fog kijönni egy másik versem, melyet akár lehetne ennek a versnek a folytatásának is értelmezni, hiszen az inkább a békülésről, engesztelésről szól...

Minden jót kívánok és jó olvasást!

Üdvözlettel: Vlasics Bálint

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.