Vlasics Bálint: Jer ide!
Jer ide!

Jer ide, kedves múzsám!
Hajtsd le fejed ölemben,
Nyújtsd ki kezed vállamra,
Had' fogjon kezem hajadba.

Gyere még, s ne áruld el,
Célod hogyan enged fel.
Ha te túl magasra nyúlsz,
Kezeddel mindig szemet szúrsz.

Csókolj még, szép, édes íz!
Forró orcád, rajta víz.
Szívemben mennykő dobog,
Vanília ízed feldob.

Szemed színe virágzik
Lelkemben, ahogy izzok
Érted, mint a nagy nyári
Napban olvadó fagyi...

Kérlek, ne menj még el,
Hogy együtt nőjünk csak fel;
Olvadjunk forró hévben,
S gondot keressünk a szélben!

Jerj el hozzám szerelmem!
Engedd fejem öledben...
Neved ejtsed ajkamra,
Ocsúdva kiáltsam: Liza!
5548
babumargareta - 2018. július 13. 16:26:17

Szeretettel olvastam ,kedves ,dallamos szerelmes
hívogató versedet !
Szeretettel....BabuSmile

5825
vlasics_balint - 2018. július 13. 09:22:34

Köszönöm szépen kedves András!
Igen ez a Nem leszek árnyékod! versemnek az enyhébb, vígasztalóbb, megbánóbb válasza is egyben...
Örülök, hogy tetszett!
A Lúcia történetem is izgalmas fordulatot vett, jó olvasást kívánok!Wink

5959
andras46 - 2018. július 12. 21:56:09

Kedves Bálint!

Ilyen gyönyörű invitálásra biztos jön a lány,odabújva hozzád. Ennek nehéz ellenállni! Gratulálok a vershez!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.