Hirth Éva: Elkopott szerelem
Elkopott szerelem

A régi szép emlékeket visszasírom,
a réten rikító selymes pipacsokat,
csalogat az omladozó templom,
hol megpecsételték boldogságunkat.

A csörgedező kis patak dalát hallom,
és némaságba burkolódzik szívem,
a neved már hiába is szólítom,
kezed érintése is ,úgy hiányzik nékem.

Most meglátogattam a kicsiny falum,
a fa törzsén még ott van kettőnk szíve,
most itt állok könnyezve, hangtalanul ,
kikopott belőle, mindkettőnk neve .
4991
bogyi - 2018. augusztus 02. 14:05:45

Köszönöm szépenRose

6000
Jedyke - 2018. július 22. 23:41:40

Kedves Éva! Megható a versed! Sokan érzünk hasonlóan. Gratulálok!

3649
Oroszlan08 - 2018. július 20. 22:45:13

Tetszett a versed kedves Éva!
A rég múlt szerelmet jól ábrázoltad!
Szeretettel: ica

3933
vadvirag47 - 2018. július 20. 21:22:10

Szomorú visszaemlékezés, de idővel ahogy a fából kikopott belevésett közös szívetek, úgy fog a fájó emlék is elhalványulni benned, és csak a szép marad meg.
Szeretettel olvastalak. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.