Tasnádi Rita: Drága kis tündérem
Drága kis tündérem

drága kis tündérem
annyira szeretlek
vörösen csorog vérem
mert súlyosan szenvedek

egyetlen reményem
még oly messze vagy
ver szívem keményen
átjárja a jéghideg fagy

addig is rád gondolok
barna szemed elképzelem
máris újra mosolygok
és kezedbe teszem kezem

hallom tiszta hangodat
magad vagy a szeretet
látom kedves arcodat
és kezembe teszed kezedet
4962
Tasnadirita - 2018. július 29. 10:28:49

Drága Rózsa! Igazad van, ezt a naiv verset akkor írtam, mikor itthon nagyon szorongatott helyzetben voltam, féltem, érzelmeimben zaklatott és gyerekes voltam, és segítségre vágytam, és egyik kedves, nagxon jó ismerősömre gondoltam. Mint egy kisgyerek. Fájdalmaimat, nehéz élethelyzeteimet, és gondolaataimat, meg ami eszembe jut, vagy elképzelt "képeimet" szoktam,épp, amikor történik, vagy a múltban, és még felzaklat,leírni,mert jól esik, jó érzés, és nagyon boldog vagyok, ha elolvassák, és gondllataikat róluk megosztják velem. Kedves Vagy, és egyáltalán nem bántó a véleményed. Én is szeretettel ölellek, és szép vasárnapot kívánok!
Minden jót! Rita

3933
vadvirag47 - 2018. július 29. 08:23:41

Kedves Rita! Nagyon egyszerű - szakszerűen úgy mondanám: naiv verset írtál. Még nem érezni rajta a szerző egyéni stílusát - sok olvasással, írással idővel fejleszthető, és legtöbbször kialakul (nagyon őszinte leszek... vagy, nem!) Nem bántásként írtam, de ezt érzem. Megnéztem, a profilodat, és látom, inkább prózában "utazol" - lehet, hogy az a te igazi hangod? Ezt neked kell eldönteni.
Ölellek. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.