Kristófné Vidók Margit: Napsütötte tájakon

Napsütötte tájakon

Gyémántkék égen szikrázó nap ragyog,
lángajka forró csókot ad - szárnyalok,
most utaznék veled messze tájakon,
hol smaragdzöld víz hulláma ránk hajol.

A nyár még aranyló selyemben suhan,
karjában a tűnő pillanat mulat,
szél bújik meg a pálmafák ölében,
vágyak élednek homokvár tövében.

Mi volt az úti cél, már nem is számít,
romantikázni a pillanat csábít,
távolban feltűnő, díszes városok,
előttük tenger - sós vize párolog.

Hófehér vitorlák imbolygó árnya,
aranyló sugarak, szörfdeszkák szárnya,
megáll a mozdulat - fáj a búcsúzás,
visszavár a sziget, a tengerzúgás.

2017.
3649
Oroszlan08 - 2018. július 29. 21:15:00

Szépre írtad nagyon kedves Margit!
Szerettem volna ott lenni, olyan szép a versed.Rose
Szeretettel: Ica

5535
jade1023 - 2018. július 28. 20:40:53


Drága Babu!
Köszönöm az olvasást,öröm számomra,hogy tetszett!
Szeretettel:MargitRose

5535
jade1023 - 2018. július 28. 20:39:46


Kedves Kati!
Örömmel láttalak versemnél,köszönöm az olvasást!
Szeretettel:MargitRose

5548
babumargareta - 2018. július 28. 18:00:22

Kedves Margitka !
Szep romantikus soraidat szeretettel olvastam !
Gratulalok szeretettel......BabuRose

5940
silberin - 2018. július 28. 16:56:16

Kedves Margit! Szép színes verset írtál, egy boldog utazásról.

Üdv: Kati

5535
jade1023 - 2018. július 28. 07:22:40


Kedves Rita!
Igen,ilyenkor a lényeg,hogy együtt vannak!
Köszönöm az olvasást!
Szeretettel:MargitRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.