Vlasics Bálint: Mulandóság
Mulandóság

Itt hagytál mardosó kétségek közt engemet,
Nem hagytál semmi út melletti rejt jelet.
Nélküled üres minden szoba, fakó a kép...
Még mindig nem hiszem el, hogy végleg elmentél.

Ülök a gyertya fényben, s körül vesz a magány,
Egyedül vagyok, s mögöttem megbújik egy árny.
A sötétből néz rám, s nem tudom, mit akarhat...
Üzeneted hozza vagy gyilkos tőrrel támad?

Én nem nézek hátra, ő nem mozdul. Vár. Kivár.
Felállok ültemből, utamból rögvest eláll.
Szeretnék, de hátra nézni már régen nem tudok...
Kinyúl értem, én pedig testemből szaladok...

Semmiben lebegek, megint egyedül vagyok,
Itt nincsenek ízek, sem pedig vad illatok.
A magány fojtogatva ölel, nincs itt senki...
Engedj, hiszen én még szerettem volna élni!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.