Kenéz István: Egyik memoárregényem címlap mottója. - Kérdések és gondolatok. - A kirakat előtt.

Egyik memoárregényem címlap- mottója

Nyitott könyv vagyok,
Olvashatsz bennem,
De mi lényegem -
Te sem tudhatod!


Kérdések és gondolatok

Én már nem tudok Veled élni,
már nem hiszek többé Neked,
Te már nem adhatsz nekem semmit.
Mondd, hogy éltem eddig Veled?

Sok könnyem hullt már utánad,
magam is szántam nagyon,
mi volt a mi közös múltunk?
Sajnos, már azt sem tudom.

Hogy múltak el így az évek,
lassan teltek, vagy szálltak nagyon,
öröm ért néha minket,
vagy csak egy csöndes hosszú fájdalom?

Milyen furcsa most így minden,
idegen vagy, távol állsz.
Az emlékek sem peregnek,
megállt az élet és nincs tovább?

Nem tudtunk élni egymással.
Hány év kellet, hogy ezt észre vegyük?
Becsaptuk egymás is és magunkat,
s most itt állunk - két fél halott.

Hogy lehetne tovább élni,
mit lehetne még újra kezdeni,
ki segít egy új hitet keresni,
és mi mindent kell elfelejteni?

Mennyi kérdés - mi válaszolatlan.
Lehet e keresni a történtek okát,
kit lehet hibáztatni érte,
van e értelme keresni a hibást?

El lehet e felejteni a múltat?
Tiszta lehet e még a lélek,
mit bír még az ember el,
ha hiszi, hogy szebb jövőt nem remélhet?

Mitől lesz szebb az a jövő,
ha derékba tört két fél élet,
keserű ízzel a szánkban
a múlt követ, vagy a jövőnk kísérhet?

Talán jó, hogy most áll az idő.
Mindennél többet ér egy kis magány.
Hogy rendezni tudjuk a sok sérelmet.
Magunknak és csak magunkban csupán...

Bp. 1984 jún. (15 év - válás után)


A kirakat előtt

Távirányításosat szerettél volna - tudom - nagyon,
de a pénztárcámból csak "drótos" autóra tellett,
s most kénytelen leszel beérni ezzel,
pedig mindent megtettél, hogy ama másikat - érdekeljed.

Jó ha Te is lassan tanulgatni kezded,
hogy amire vágyunk nem mindig - az lesz.
Hogy a kevés azért - több mint a semmi,
s hogy a kicsinek is lehet nagyon örülni!

Már nem is akartam Neked játékot venni,
s akkor biztosan nem tudtad volna tönkre - tenni,
de megesett a szívem - érted -, a kirakat előtt,
hiszen még tíz éves vagy - játékkedvelő.

Jobban örülnék viszont, ha e könyvet is elolvasnád,
és még jobban, ha meg is tanulnád,
egyszer azt láthatnám, hogy ez a gyerek,
úgy viselkedik, mint e könyvbéli emberek.

Ha megmosnád a kezed és nem kiabálnál,
vitatkozni is csak módjával próbálnál,
és még elhinnéd, amit mondok Neked,
hogy jó még az a nadrág is - és felveheted.

Más újság nincs. Nincs semmi más bajom Veled.
Remélem e versemmel meg nem sértettelek,
de ha mégis, most Karácsony van -
bocsásd meg nekem -
békülj ki apáddal ezen a szépséges ünnepen.

Kisfiamnak, "Töfi"-nek 1985. Karácsonyán

Kenéz István - apu
5655
jocker - 2017. szeptember 14. 17:56:36

- keni kérlek - Mind a három mű szó szerint jó!
Háromfélét tettél közzé és én élvezettel olvastam öket. Egyenként is jók az eszmefuttatások és a második meg nagyon lélekbemarkoló is!
A harmadik egy szeretetteljes kapcsolatot mutat be, aminek az utolsó versszakában írtak remélem beteljesültek.
Egy szó, mint száz: csak gratulálni tudok!
Üdv/Feri

298
keni - 2008. szeptember 12. 21:17:55

Sok hozzászólást, időt és olvasást kapok Tőletek, melyket köszöök.
keni

230
Torma Zsuzsanna - 2008. augusztus 08. 09:32:31

Kedves Kenéz István!

Ha néha nem is sikerül minden versünk olyan "flottul", még akkor is élvezhető, főleg ha a mondanivalója figyelmet ébreszt!
Nekem tetszettek, úgy, ahogy van! Én sem tudtam a mostaniakhoz hasonlót írni úgy 20-30 évvel ezelőtt!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

298
keni - 2008. augusztus 06. 17:26:17

Nem lesz harag - biztosítalak. Köszönöm. Amíg élünk mindent kibirunk...
Kerni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.