Vályi András: VÁRLAK
VÁRLAK

Sárgul a levél, fakul a zöld,
csendes az égbolt, hideg a föld,
némaságba dermed kis világom,
szirmát hullatja bánatvirágom.

Szél se rebben, ág se mozdul.
magányos harang se kondul,
csak az idő suhan tova,
bár tudnám, hogy merre, hova!

Kopott, árva postaláda,
fényét vesztett, régi láda,
ó, mint várja írott szavad,
ám a vágya üres marad.

Drága asszony, szólítsál meg,
szavaiddal érintsél meg,
hogy titkon magamba zárjalak.
Ne hagyd, hogy várjalak, várjalak!


2015.
6000
Jedyke - 2018. augusztus 14. 19:00:59

Kedves András! Vágyakozó szavaid érjenek célba! Olyan szépen hívogatod😊

3933
vadvirag47 - 2018. augusztus 11. 11:42:01

Bizony az óhajunk nem mindig válik valóra, de talán könnyebb lesz tőle a lelkünk, ha kiírjuk magunkból. Ez a költők bánat elleni fegyvere. Érzelmekkel teli, vágyakozó versedet szívesen olvastam. Rózsa

5548
babumargareta - 2018. augusztus 08. 19:02:52

Vággyal teli versedet szeretettel olvastam !
Gratulálok ...... BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.