Nagy Csaba: Elveszett
Elveszett

Nincs nékem a Földön semmi boldogságom,
robogjon át utam tüskén, s vadvirágon,
szerencse csillaga néha rám mosolyog,
mégis azt érzem, hogy e fényben elfogyok.

Egykor régen tudott az én piciny szívem
rajongva szeretni, lángolón és híven,
messze elmaradtak a forró álmaim,
szavakkal törnék át életem láncain.

A szívnek fájdalmát örökké tűrni kell,
öröm és bánat arcomat ne fedje el,
s létem bús folyama csendesen és lassan
messzi tenger felé váratlanul rohan.

Nem tudhatom annak, mi lehet az oka,
hogy panaszra nem nyílt büszke ajkam soha,
s a lelkem örökké boldogtalan marad,
csak e szótól lehet ily fájdalmasan vad.

Ez a szó elkísér völgy mélyén és hegyen,
hagyom neki mindig, hogy vezérem legyen,
magamban kísérnek fájón futó napok,
egyedül születtem, s egyedül is halok.
4878
csabi6669 - 2018. október 05. 13:17:55

Köszönöm Rózsa Smile

3933
vadvirag47 - 2018. október 04. 11:26:26

...jól tudom, fiatalabb korban is meglepik az embert ilyen borús hangulatok, de biztos vagyok benne, hogy ez csak átmenet.
Neked is tenned kell érte, hogy ne legyél magányos, elhagyott, nem is keveset. Szeretettel, átérzéssel olvastalak. Rózsa

4878
csabi6669 - 2018. október 04. 10:06:12

Köszönöm szépen Kedves szavaidat Keni Smile

298
keni - 2018. október 03. 10:38:52

Kedves Csabi !

Netalán öregednél?

Biztosan nem csak egy borús szomorkás napon írtad meg ezt a versedet egy rossz hangulatban,,,
Nem csak te születtél egyedül, és nem csak neked kell meghalnod is egyedül

Szomorkás versedet átérezve olvastam !

Barátod !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.