Kila Eszter: Ülök a semmin
Ülök a semmin

Ülök a semmin és magam alá mutatva,
A nagy szavakat nagyítóval kutatva,
Keresem a választ,
S közben én adom a támaszt.
Minden mondatom falra hányt korsó,
Még annyira se tapad meg, mint a mondásban a borsó.
Széttörik miniatűr, ripityom darabokra
A lelkem is szétfoszlik bizony cafatokra.
Mert megálmodjuk mennyi mindent csinálnánk,
Na de kihúzzuk a fejünk alól a kispárnát?
Túl kényelmes és meleg van a paplan alatt,
A külvilág pedig zord, zajos és elveszi a szavakat.
Inkább hagyjuk hogy vigyen az ár,
Minthogy mi is majmok legyünk, mikor bezár a bazár.
Szebb azt hazudni, hogy nem a semmin meresztjük a valagunk,
Hogy minden apró tettel egy jó irányba haladunk.
És persze elérem a célom, már csak hónapok, csak évek.
Könnyebb becsapni önmagunk, de más ne lássa, hogy félek.
298
keni - 2018. október 23. 18:30:03

Kedves Eszter !

Jó kis morfondírozás lett e versedből,,,

*Könnyebb becsapni önmagunk, de más ne lássa, hogy félek.*

Főleg ez tetszett az egészből, bár az sem semmi !

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.