Dr. Juhászné Jedlovszky Mária: (72.) Csodára várva
(72.) Csodára várva

Gyertyaláng, virágok,
könnyező szemek,
a fejfán koszorú,
bánatos szívek.

Állunk a sírhantnál
és emlékezünk,
sóvárgunk, bárcsak itt
lennétek velünk.

Felidézünk minden
szép pillanatot,
átéljük a régi,
meghitt hangulatot.

Hosszan várakozunk,
hátha megjelentek,
hiába szólítunk,
csak nem feleltek.

Hiába tárjuk szét
ölelő karunk,
sírotoknál állva
csak magunk vagyunk.

Hiába nyújtóznak
gyertya lángjai,
nem hoznak el nekünk
tüzes karjai.

Hiába hívogat
virág illata,
nem léptek melléjük,
nem hajoltok oda.

Csak állunk és várunk,
nincs erőnk menni,
abban reménykedünk,
el fogtok jönni.

Becsukjuk a szemünk,
arra gondolunk,
hogy most magunk elé
csodát varázsolunk:

ekkor megjelentek,
mint réges-régen,
örömkönnyet látunk
egymás szemében,

és most nem hiába
tárjuk szét karunk,
magunkhoz szorítunk,
boldogok vagyunk!
6000
Jedyke - 2018. október 30. 14:13:21

Köszönöm Viola! Én is így gondolomSmile))Nem tudhatjuk, mennyit kell várniuk ránk!
Sokszor puszillak: JedykeSmile)

277
farkas viola - 2018. október 30. 13:31:35

Drága Jedyke!
Gyönyörűen leírtad gondolataidat. Igen, Ők itt vannak velünk, amikor Rájuk gondolunk. Aztán lesz egy találkozás, amikor mi megyünk oda.
Szeretettel: Viola RoseHeartRose

6000
Jedyke - 2018. október 30. 13:15:53

Drága Rita!
Csak úgy tudjuk enyhíteni fájdalmunk, ha sokszor visszaidézzük őket. Én hiszek a csodákban isSmile)
Puszillak: Jedyke

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.