Nagy Vendel: CSAK EGY ÁRVA FALEVÉL
CSAK EGY ÁRVA FALEVÉL

Csak egy árva falevél
hintázik az ágon,
vidám társaival
ringatódzott nyáron.

Zöld ruhája új volt,
eső mosta folyton,
napszárított arcán
ragyogott a mosoly.


Elfutott az idő,
messzire szaladt,
néztek utána még,
fáradt madarak.


Szép ruhájuk lassan
barnára kopott,
néha egy egy levél
óvatlan elomlott.


Hanyatt dőlt a földön
a sok hervadt levél,
csak egy hirdette még,
odafönt hogy ő él.


Hiányoztak neki
a jó társaságok,
árvaságra jutva,
csak utánuk vágyott.


Lent a barátai
megágyaztak neki,
fáradt öreg testét
közibéjük veti.


Összebújnak fázva,
mind a hű pajtások,
kiket az ősz heve
össze vissza rázott.


Kopár téli estén
dühhel kotor a szél,
kupacban hever amit
söprűje összeterel.



2018. NOVEMBER 09.
3654
deva - 2018. november 13. 11:15:09

Kedves Vendel: A vers nagyon szép. Viszont a helyesírási hibát kérd javítsák, bizonyára csak egy elütés. Szeretettel. Éva ( dühhel-dühvel)

298
keni - 2018. november 13. 05:53:08

Kedves Vendel !

Szépet és szépen írtál az egy árva falevélről,,,

Üdvözöl !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.