Kenéz István: Szeretem a ködöt
Szeretem a ködöt

Szeretem a ködöt mely
a falunk fölé borul
szeretem, ha az orromnál
is alig látok csak túl
alattam a platán fánkon
imitt-amott egy-két levél
lassan azt is leviszi majd
az őszi harmat meg a szél

Akármerre nézek sehol
semmi nem látható
csak a villanypóznán
egy-két lámpás virul

A ködnek is megvan
a maga csöndessége
nem is hasonlítható
semmiféle tompa zöngésre
ilyenkor a faágakon
már nem énekel madár
a legtöbbjük innen
nagyon messze tanyáz

Szeretek a ködben járni
még ha néha el is tévedek
ismeretlen tájakon nem is
egyszer meg is történt velem,
de ha harangot, vagy csengettyűt
hallottam az éji ködben
már is lassabban kezdett verni
a kis pici szívem

Irányt vettem, kitaláltam
csak az utat lestem, ami
mindig valahova
elvezetett engem

De jó volt hazaérni,
s bent a jó melegben
már bentről néztem kifelé
miközben ködös lett a lelkem

Ködös lelkem gyorsan szárad
szépen kitisztul minden, de
én várom holnap is a ködöt
had vesszek el újfent.

Kenéz István / - keni -

Üröm, 2018. november 10.
5567
Mirage - 2018. november 16. 11:28:21

Kedves Keni !

Ködben van az egész világ, amiben már nem látjuk egymást !
Tetszik a versed harmoniája élvezni a ködöt a Pilisek otthonában.
Szívböl gratulálok
Barátsággal : Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.