Till Dávid B.: Brompton koktél
Brompton koktél

Tudod, miért sötét az ég?
Miért menekül el a nap,
Ha már semmit nem remél?
Mert csak fájdalmat kap.

Lassan mindent beborítanak
Az égből leszálló fekete tollak.
Talán már ezer éve hullanak,
Talán valaha fehérek voltak.

Mint a hó. Jeges szépség,
Megcsókol, megyek tovább.
Érzem, hogy húz a mélység,
Ez az út is csak holtág.

Talán jobb lenne nélkülem,
Meghagynám nektek a levegőt.
Ugyan volt valaha esélyem?
Tán semennyi sem volt azelőtt.

A kegyes, az aljas és a nemes,
Összefogtak a boldogsággal.
Szétfutnak bennem, és lehet,
Találkozunk a vén kaszással.

De még élvezném az álmom,
Melyet magamnak teremtettem.
Tollpihék veregetnek vállon,
A feledést már elfeledtem.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.