Adamecz László: A csend ölel
A csend ölel

A csend ölel, a fény kísér,
látod az életet, ez kevés?
Haladj utadon csak bátran,
hang sehol, pedig vártad.

Olykor félsz, én megértem,
és hiányos az értelem,
zajong az élet, dübörög,
a csend vederben ücsörögsz.

És tudom, te szeretsz élni,
ne kelljen senkinek félni,
neked is nyitott a világ,
nekünk is vigyázni kell rád.

Érzelmedet, vágyaidat,
bíz szavakba öntenéd,
nem hallod azokat
így jelölve üzennél.

Emeld fel arcod, lelkedet!
hisz igaz szív él benned,
szerencsés legyen élted,
legyen ahogy kérted, értsed!

Nekünk is kell olykor a csend
a dühöngő világba rend.
Jelölném, szeretlek téged
az útját kereső küzdő embert.
5528
adameczlaszlo - 2018. december 15. 14:33:07

Köszönöm versbe foglalt véleményedet.
Barátsággal:Laci

298
keni - 2018. december 14. 06:42:13

Van akit a csönd ölel,
van akit a lárma,
nem egyformának jöttük le
erre a világra,,,

Barátod !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.