Adamecz László: Az úton
Az úton

Mint faragott arcú, fásult emberek,
úgy jöttek szembe az úton csendben.
Szemük lesütve a téli homályban,
nem nap ragyogta csillogásban.

Ó, így kell az élet színpadjáról levonulni,
vert seregként vánszorogni?
Mit vétettek sorsuk útján,
derűnek sem látni a nyomát?

Magány, fájdalom, csalódás,
megvénült élet, teljes révület?
Elfelejtett ifjúság, szerelmek,
megfakult emlékek, félelmek?

Hát ne így legyen emberek,
ne állj e szánalmas seregbe!
Vidd végig büszke életed súlyát,
bizakodást hagyj magad után!
5528
adameczlaszlo - 2018. december 18. 13:17:55

Szerintem is jó- lenne!

Barátsággal4: Laci

298
keni - 2018. december 18. 06:06:15

Jó volna Laci - jó,,,

Barátsággal !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.