Tóth Györgyné: Az idő fogságában (2019. január)
Az idő fogságában

Az idő lágy szellők szárnyán elrohan,
Mint fa, ami vonat mellett elsuhan,
Úgy száguldott el melletted a világ
Mint egy sötét éjben lehullott virág

Az élet fehérre festette hajadat,
Ráncok, barázdák szabdalják arcodat.
Testedet mardossa kin, és fájdalom,
A munka számodra már csak fogalom.

Múlt elvész a feledés homályában.
Élsz, mint partra vetett hal a mocsárban.
Őrizd meg lelked örök ifjúságát!
Győzd le az idő mardosó vasfogát!

A jövő ködös, nem tudni jön-e még?
Nem tudod mit rejthet számodra az ég!
Örülsz, ha reggel felkelsz, még süt a nap.
Megfáradt tested újból erőre kap.

Képzeleted szárnyalhat a felhőkkel!
Találkozhatsz sohasem látott lényekkel!
Álmaid már nem válhatnak valóra,
De azért derűsen várj a holnapra!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.