Bakonyi Ervin: Anyám
Anyám

Hónapokig rejtegetett, dédelgetett,
Majd megismertetett a színekkel,
Legelőször a vörössel, majd a fehérrel.
Megmutatta a kék eget, a fodrozódó felhőket,
A dús lombkoronájú fákat, hamuszürke házakat.
A kerekeken guruló füstös masinákat,
Síneken csilingelő sárga villamosokat,
Fogta a kezemet az első lépéseknél, esténként
Ágyam mellett elmondta a "Jó éjt" mesét,
Ha fájdalom ért, vagy valamit másként tettem,
Megnyugtatott, erőt adott anyai szíve,
Tőle kaptam az első ceruzát, radírt, könyvet,
Füzetet, amely az első firkáimat megőrizte,
Etetett, hasadt ruhámat megvarrta, jónak nevelt,
Ingeimet, düftin nadrágomat kivasalta,
Apám tudta nélkül még intőmet is aláírta,
Lehetőséget teremtett, hogy szakmákat tanuljak,
S művelésével az életben szégyent ne valljak,
Esküvőkkor nem szólt, fejével nem biccentett,
A Te életed! Döntésed eredményét a jövő igazolja,
Sokat segített, vidékre még pakkot is hozott,
Hármunknak egy keresetből kevéske jutott,
Unokáit is szerette, mint két hóbortos fiát,
S kezében tartotta családunk szoros csomóját.

2002.03.08.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.