Bogárné Sárközi Ilona: Mesedélután
Mesedélután

Unokáknak lesz bőven mit mesélnem,
kétségtelen, mozgalmas volt az élet,
van olyan, miről nem illik beszélnem,
és azt is titkolom, hogy mitől félek.

Válaszolok, tőlem bármit kérdeznek,
egykor ifjan kinyíltam, mint egy virág,
hittem azt, csodák igenis léteznek,
arról mégsem szólok legbelül mi rág.

Megmutatom nekik majd a verseket,
hisz minden sor a lelkem egy darabja,
könnybe lábadt szemmel, az is meglehet,
de írok még, ha Isten úgy akarja.

Sosem tudnék kitörölni éveket,
messze jár, kivel boldogságra leltem,
vele fekszem, reggel vele ébredek,
oly elevenek az emlékek bennem.

Betoppantok, arcom nyomban felderül,
eljöttetek a mesedélutánra,
két legény az én sorsommal szembesül,
a csúf magány hét lakattal lezárva.

Budapest, 2018. december 31.
6191
Magdolna43 - 2019. február 12. 12:06:26

Kedves Icu!
Nagyon szépen írod le a nagymama sorsot. Öröm ha mesélhetünk az unokáknak. Szemük csillogása feledtet minden fájdalmat.
Sok szeretettel gratulalok,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.