Mészáros Lajos: Látom a csillagot
Látom a csillagot

Bíborvörös fényben alábukik a nap,
Lenge ruhádban téged megpillantalak.
Arcodon megvillan a halvány fény árnya,
Szívünket az alkonyat csöndje átjárja.

Életünk csendes, mint lenyugvó napsugár,
Nem rikácsolunk, mint a megriadt madár.
Nézegetjük a zord sötét esőfelhőt,
Elfeledjük a nehéz keserves időt.

Domboldalon nézzük mi a naplementét,
Vidáman töltjük el mi a szombat estét.
Ha feljön a fényes telihold az égre,
Összebújva tekintünk a messzeségbe.

A hold lekergeti az égről a napot,
Szemed zöld tükrében látom a csillagot.
A csillagot látom, mely csak nekem ragyog,
Én a világon a legboldogabb vagyok.

Ketten nézzük már a csillagos kék eget,
Nem tántorít tőle semmilyen rettenet.
Távolból mennydörgés, villámlás zaja szól,
Nem mozdulunk, pedig szaladni volna jó!

Hajdúszovát, 2010. augusztus 20.
5668
meszaroslajos60 - 2019. február 14. 20:53:57

Köszönöm szépen, kedves Ica.Rose

3649
Oroszlan08 - 2019. február 14. 18:40:34

További Roseboldogságot kívánok!
Szeretettel: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.