Szilasi Katalin: Zord idő
Zord idő

Neked, nekem.
Osztozom.
Semmi nem kell,
de magamat
sem adom.
Zord az idő.
Megnőnek
a szavak közt
a hézagok.
Úr a csönd.
A vágy alszik
vagy tetszhalott.
524
BogIcu - 2019. február 15. 07:36:05

Ehhez csak gratulálni tudok Kati!
Rövid versben is lehet nagyot alkotni!

Szeretettel: IcuRose

6000
Jedyke - 2019. február 15. 00:01:30

Drága Katikám!
Megint nagyon frappáns verset írtál! Annyira tömör, annyira súlyos a mondanivalód és olyan érthető minden gondolatod!
Szívből gratulálok: JedykeSmile))

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.