Adamecz László: Őszülőben
Őszülőben

Őszülőben, őszidőben
megpihen a lendület,
utolérnek álmok, vágyak,
jók és rosszak vegyesen.
Mily ajándéka a sorsnak,
esély élni, remélni,
büszkék voltunk, talán gyávák,
ezt tetteink igazolták.
Elrohantak már az évek,
vissza többé nem térnek,
másoknak segítő voltál,
csak magadért tolongtál?
Ha bukdácsoltál és féltél,
bús magányodban éltél,
segítségért rimánkodtál,
Istenhez fohászkodtál?
Mindig volt és lesz valahogy
szívvel járjál utadon,
nincs mit szégyelleni végül,
derűd kísért egyedül,
vigaszra lelsz alkonyattájt,
őszülőben haza vágysz.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.