Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: A nyomor küszöbén

A NYOMOR KÜSZÖBÉN

Szemedben nincs
félelem, most jól
megy a szekér.
Asztalodra minden
nap jut friss,
ropogós kenyér.

Meghajol és
lábat töröl a
nyomor küszöbén,
Könyörög, de
üres marad egy
kis fehér tenyér.

Elhagyatott,
koszos utca,
város peremén,
Eléd toppan,
ne zavard el!
Ő csak enni kér...

Budapest, 2010. március 3.

Bogárné Sárközi Ilona
524
BogIcu - 2016. március 04. 07:39:48

Nagyon szépen köszönöm!Heart

3757
jegmadar - 2016. január 16. 19:21:21

Sose felejti el az ember a megélt nyomort. Ne is akarja, igazad van.

801
Skapi Anni - 2010. március 06. 06:57:08

Kedves Icus!

Sajnos, de valóságos helyzetképet festettél a mai szégyenteljes világunkról. Az a kéz, amely kenyeret kér , szívesen dolgozna, de nincs munka. milyen kormány az, amelyik nem gondoskodik, népe munkalehetőségeiről? Milyen társaság ez? Hát nem Köztársaság, mert itt csak a társaság egyik része kapja a pénzeket munka nélkül, a másiknak köze nincs a pénzhez, csak a munkához, a harmadiknak még a munkához sincs köze, de ezért kap egy kis pénzt. A negyediknek se munkája, se pénze, hát segítsünk rajtuk, amennyiben tudunk.
Nagyon tetszik a Colega hozzászólása is!
Kemény, nagyon jó verset írtál, sok gondolatot ébresztettél bennem.

Küldöm a puszikat: Anikó

841
colega - 2010. március 05. 22:01:43

Te is tudod!
Nem megoldás
pár szelet kenyér!
Nyujtjuk sokan..
olyanok is,holott kérges a tenyér...
Pedig sokszor csúcs időt fut!
Nem pihen az agy!
Lehet nappal ,lehet éjjel!
Nyugalmat nem hagy!..
Élünk ,vagyunk oly sokan
az élet peremén...
Alagutnak tulsó felén ,
nem látszik a fény!
Milyen élet az,
ahol..koldulhat a kéz?
Felnőtt fejjel szégyenkezem...
csendben tűröm én.......

50
VGy Monty - 2010. március 05. 14:09:18

Kedves Ilona!
Mily kevés az ember ki nem közönnyel nézi a nyomort, hisz sajnos mára annyira "mindennapos" látvány, s még kevesebben vagyunk, ki megossza kenyerét, versed tetszik, van benne egy csepp belecsempészett optimizmus, amitől hihetjük, holnap jobb lesz!
Szeretettel: VGy Mont'y

1119
tatos - 2010. március 04. 16:41:46

Kedves Icuska.
Már tegnap írtam, de úgylátszik megint ez is eltűnt.
Megint egy gyöngyszem, ami jellemző rád. Az a figyelem, és szeretet ahogy élsz, és minden olyat észre veszel ami fájó.
Köszönöm neked. Amiért örülök az ilyen verseknek, hogy egyre többen vagyunk, akik felhívjuk mások figyelmét. Viszont a segítségreszorulók száma is egyre több, ami fájó. Sok sikert.Szeretettel Gyöngyi.

498
kovesdiferencne - 2010. március 03. 21:34:38

Kedves Icus!
Itt Budapesten annyi az éhező, kéregető ember,hogy az
elszomorító!
Sokan már meg sem látják, nekem a szívem szakad meg értük.
Versed tükrözi azt, hogy Te a "szíveddel" látsz,kösz, hogy ilyen vagy!
Szeretettel:Teri

696
marcsi - 2010. március 03. 19:10:18

Kedves Icus!
Megható, szép verset írtál. Bizony nem ritka látvány, én is találkozom naponta az utcán, parkokban, aluljáróban emberekkel, akik éhesek, és kérnek. Fájóbb és szomorúbb, ha gyermek teszi ezt.

Szeretettel: Marcsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.