Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Lázár-Horváth Zsuzsa: Évszakok
Évszakok

Alunni tér a lombja-vesztett erdő,
ahogy beborítja ólomszínű felhő.
Altatót dúdol a bús őszi szél,
aranyló szőnyeggé fonódik a lehullt levél.
Vajh' álmodják-e a kopár fák
a télűző tavasz örök csodáját?
Hisz álom az élet, álom a vég,
múltból jövőbe forduló kerék.
Igéző tavaszt izzó nyár követ
s a rejtelmes ősz után újra tél jövend.
Hónapra hónap, évre év
egymásra rakódó szédült létezés.
A mi elmúlt, visszatérhet-e még,
ahogy újult erővel a tavasz színre lép,
s álmaink kibomló színes virága
érlelődik-e őszök arany varázsával?
Mert hiába borul fölénk ólomszín felhő
ha szívünk mélyén ott ég a remény,
lángját ki nem olthatja a dermesztő,
a földet hóba, jégbe öltöztető tél.
Mert ahogy évszakok évszakot követnek,
újjászülető lelkünk is új létezést nyerhet,
ha a végtelen idő sodrába alámerülve
elvesztett hitét megkereste.
5569
zsuzsahorvath - 2019. április 13. 19:00:27

Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Éva!

6097
Rezeda - 2019. április 02. 12:44:36

Kedves Zsuzsa!
Gratulálok szép versedhez. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.