Bubrik Zseraldina: A suttogó szél
A suttogó szél

Már messziről érzem a tél fáradt,
elmúló napjainak mondókáját,
a tavasz szele üti bokáját,
megijedve, hirtelen belesápadt.

Suttogó szélből melegség áradt,
megborzolja egy kicsit fehér haját,
érzi, le kell vennie kabátját,
a tavasz előszele már föltámadt.

Ajtaját zárja, kulcsát elteszi,
nem zengi már a dallamos énekét,
napjait csendesebbre rendezi.

Pihenni tér, nyugtatja fáradt lelkét,
a megszürkült napjait felveszi,
s megvédi feladata végtelenjét.
1867
Zseraldina19 - 2019. szeptember 13. 13:23:38

Kedves Rita!
Köszönöm!
Zseraldina

6542
ritatothne - 2019. szeptember 11. 16:50:13

Kedves Zsera!

Hangulatos, szellemes, kellemes versikéd örömmel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

1867
Zseraldina19 - 2019. május 17. 13:11:34

Kedves Marika, és Ica!
Köszönöm a szép szavakat!
Puszi!
Zseraldina

3649
Oroszlan08 - 2019. május 15. 23:59:41

Tavaszt érző szonettedhez szeretettel gratulálokRose
Ica

4264
Marcsi mama - 2019. május 15. 22:39:56

Kedves Zseraldina!
Gratulálok kedves versedhez!
Üdv:Marika

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.