Szilasi Katalin: Életem
Életem

Senki vagy valaki,
mindegy. Vagyok.
Létem már koptatott
rongya volt előttem
másnak. Talán
apám-anyámnak, vagy
éppen porladó dédapám
hagyta rám örökül.
Rossz, ragrímek lógnak
esetlenül a vállfán,
megfércelt képzetek,
szakadt szerelmekből
foltos holtomiglan.
Talán szűk is volt rajtam
a gyereksírásos éjjelek
nyakig zárt zubbonya.
Fenn: fogyatkozott a hold.
Kinn: vonyított egy kutya.
Lenn: anyám csöndjébe
fojtott alázat.
Benn: tudom,
a gyávaság gyalázat.
3654
deva - 2019. április 10. 08:01:21

Kati! Ki-ki eldönti magában ki vagy és milyen? Én már döntöttem és szeretem verseid. Közhelyek nélküli, tiszta érzelmek, történések mesterien elénk tárt alkotások. Szívvel gratulálok. ÉvaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.