Szilasi Katalin: Ha
Ha

Ha úgy akartad volna,
hogy legyen sötét az éj,
mind a tíz körmömmel
kapartam volna a holdat
meg az összes csillagot az égről.
S hogy csönd legyen, föltartott
kezemmel csitítanám el
a varjak károgását.
Hideg van. Hogy ne fázz
nagyon, szememből
csiholok tüzet neked.
A hajam lobogása majd
mellém melegít, hogy
megint szeressünk élni.
És akkor fenéken rúgod
az összes ésszerű holnapot,
hogy csak a ma maradjon
meg nekünk.
Foglalt helyünk
a végtelen téridőben.
5940
silberin - 2019. május 14. 17:49:14

Kedves Klári, Zsuzsa, Magdi!

Köszönöm, hogy elolvastátok a verset.

Szeretettel: Kati

6191
Magdolna43 - 2019. május 11. 12:47:38

Kedves Kati!
Szeretettel olvastam versedet.
Gratulálok
Magdi

5569
zsuzsahorvath - 2019. május 10. 20:25:43

"Foglalt helyünk / a végtelen téridőben." Igen, az megmarad...

6081
varonklari - 2019. május 10. 17:00:58

Kedves Kati!
Mindannyiunkra ott vár az a foglalt hely- majd …
Gratulálok szeretettel: Klári

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.