Kiss-Teleki Rita: Sötétben
Sötétben

Fekszem a sötétben, most nem térít el semmi,
csak rápattanok egy gondolatra
és hagyom szaladni,
egyre tovább látok...
milyen virgonc is a képzelet,
bennem a lámpások
felgyújtják az éj-eget, majd...
felébred a kétely, cseppekben
szivárog, és hirtelen rám kiállt,
jaj én már semmit sem látok...
csak fekszem és gyakorlom a halált.
De hisz itt, a sötétben
én varázsolni tudok!
Csak átlépem a kételyt
és tovább száguldhatok,
fent megcsókolok pár csillagot, a holdat...
és ahol valóság és remény összeolvad,
ott a félsz már utol sem érhet,
és úgy alszom el, hogy
megkaphatom az egészet.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.