Kustra Ferenc: Sokszor
Sokszor
Mesél a poéta...

(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom...
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*

Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz' tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket...

(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*

(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!

(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*

Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja...
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*

Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból

Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...

Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*

Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél...
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*

Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat...

Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*

Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat...
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*

Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.

Míg késztetés érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*

Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd...
Jobb lesz, ha írok!

Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*

(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam... papírt kaparja.

Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. - Kustra Ferenc - Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok...
5567
Mirage - 2019. május 31. 05:00:01

Kedves szerző társak !
Sok minden van ebben a strófában,az élet komédiájában.
Mert nem más az élet,versetek kimagasló teljesítmény lett
Szívböl gratulálok
Szeretettel : Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.