Mészáros Lajos: Az aggódó mama
Az aggódó mama

Délutáni napfény
öleli a házat,
Édesanyám arcán
ráncot vet a bánat.

Gond űzött homlokát
ég felé emeli,
megfáradt két kezét
egyre csak tördeli.

Rózsalugas alatt
ül egy karosszékben,
elmereng életén
virágok körében.

Megkérdezem tőle,
mi baj, Édesanyám?
Miért bánkódsz megint
vasárnap délután?

Már hogyne bánkódnék,
elment ez a gyermek,
vajon merre lehet,
eszik-e eleget?

Van-e puha párna,
mire fejét hajtja,
milyen házban alszik,
ha eljön az éjszaka?

Messze idegenből
vágyik-e még haza?
Ne feledje soha,
ez az ő otthona.

Nem feledi, Anyám,
szereti családját,
nem is kalandvágyból
hagyta el hazáját.

Ne félj, Édesanyám,
unokád visszajön,
ne áztassa ezért
szemedet soha könny.

Hajdúszovát, 2019. május 1.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.