Szilasi Katalin: A test meg a lélek
A test meg a lélek


Szégyentelen a vágy,
tárulkozik,
mint bevetetlen ágy
árulkodik
ölelés után.
A test nem szemérmes.
Öltözik-vetkezik,
ahogy szükségét látja.
A holmik szétszórva
székre, földre, ágyra.
A lélek ilyenkor hol marad?
Tán itt kukucskál
szemét félig befogva
az ágy alatt?
Ha azt hiszi, hogy
szende, szűz,
hát álszent az ostoba.
Lélek nélkül ölelni?
Ugyan! Soha.
5940
silberin - 2019. június 19. 18:48:53

Kedves Zsófi, Ica, Magdi, kedves Babu!

Köszönöm, hogy hozzászóltatok a vershez. A test és a lélek viszonya sok gondolatot felvet.

Szeretettel: Kati

5548
babumargareta - 2019. június 19. 15:45:28

Kedves Kata !
A lélek az ember ! Könnyen kiegyezik a test és lélek ,mert egymáshoz vannak kötve!
Elgondolkodtató soraid sokat mondóak !
Gratulálok szeretettel....BabuRose

6191
Magdolna43 - 2019. június 19. 13:35:43

Kedves Kati!
Szeretettel gratulálok, bölcs bersedhez
Magdi

3649
Oroszlan08 - 2019. június 18. 23:17:00

"Ha azt hiszi, hogy
szende, szűz,
hát álszent az ostoba.
Lélek nélkül ölelni?
Ugyan! Soha."

Szeretettel gratulálok
Ica

2952
bruxinelli - 2019. június 18. 06:14:20

Kedves Kati !
Lelket lemezteleníteni félő, még a hordozója sem szereti, ha a csupasz lelkével kell szembesülnie. Nehéz hozzáférni, védi önmagát, mint a fának a kérge és gyűrűje. A test az más kategória, azt eltakarja a ruha, és könnyen levethető. Ezek a gondolatok jöttek bennem elő. Szeretettel olvastalak és jó volt , gondolkodtatott a versed, Zsófi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.