Nagy Csaba: Nem emel magához...
Nem emel magához…

Nem emel magához senki sem,
már belesüllyedtem az ingoványba,
fogadj fiadnak, drága Istenem,
hogy ne legyek kitaszított árva.

Emelj magadhoz, te mindenkori alak,
hiába is kényszerítenek engem:
hogy ne higgyek, hogy megtagadjalak,
légy védőbástyám, ha el is hallgatatnak.

Előtted lényem ma is kisgyerek:
ne vedd bántón, balga tagadásom,
ne gyűlöld ezért lelkemet,
néha engedd, hogy szívem meglásson.

Fiad kit nem tört meg még ezer kín sem,
hisz fájó bűneinket magára vette,
s ha majd kényszerülök én is az égi fellegekbe,
gondviselése őrködjön majd én felettem.

Tanítsd jóra az elvakult embereket,
hogy legyenek állhatatosabb szívvel,
vizsgáld meg az elkorcsosodott lelkeket,


mielőtt eléd állnak lehajtott fejjel.

2019.7.18

4878
csabi6669 - 2019. július 25. 11:58:50

Köszönöm, igen József Attila verse olvasása közben született eme versem, én nekem is nagy kedvencem.

3652
zina - 2019. július 24. 12:37:03

"Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva."

Gondolom, hogy József Attila versének inspirációjára született az alkotásod, bár Te a ritmust nagyon szabadjára engedted. Szeretem Attilának ezt a versét én is, jó volt most újra elolvasni. : )

6142
BoldogCsisz - 2019. július 24. 12:15:04

Gratulálok versedhez Csaba!
A hit, remény, szeretet vezéreljen további életeden!
Üdvözlettel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.