Vilhelem Margareta: A lét eleme
A lét eleme

Egy régi barátra akadtam az este
rég nem találkoztunk, hiánya érdekelt,
a sok baj és jaj ,a másé is, az enyém is
ez egy általános és idült zűrzavaros lét.

Nem változott semmit, jámbor tekintete
a sok erőszak, mely romlásba kergette,
űzöttebb vaddá alázott meg sok embert
megborzaszt néha, hogy Ő sem kivétel.

Csak jönnek, mennék egyre a napok,
lassan árnyunkon kopott fény csillog
s a messzeségben ahol én állok most
az akarat kóbor messzeségébe látok.


Egyikünket sem kímélt a mennydörgés,
szempilláimat verdeste tüzes eszme
s míg sablon-mondókáinkat hadarjuk
tebenned keresem a tiszta hatalmunk.

Szédülök és sajog még mindenem
de te vagy, ki engem beszédre bír,
a virág és nyár között itt vagy velem,
mert te vagy nekem a létem eleme.[W.B.]
5548
babumargareta - 2019. augusztus 18. 19:45:32

Nagyon szépen köszönöm a kedves hozzászólásokat :
Icuka,vadvirag,rózsa koncz!Heart
Sok szeretettel...Babu

6482
rozsa koncz - 2019. augusztus 17. 21:44:52

Kedves Babu!
Szépen megírt versedhez szívből gratulálok RózsaRose

3933
vadvirag47 - 2019. augusztus 17. 13:04:08

Tartalmas, érzésekkel fűszerezett, szépséges versedet tetszéssel olvastam. Rózsa

524
BogIcu - 2019. augusztus 15. 20:22:17

Drága Babu!

"Csak jönnek, mennék egyre a napok,
lassan árnyunkon kopott fény csillog
s a messzeségben ahol én állok most
az akarat kóbor messzeségébe látok."

Gyönyörű! Szeretettel gratulálok: IcuRoseHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.