Horák Andrea Kankalin: Még álmodom ébren...
Még álmodom ébren...

Elhaló hangodat álmodom ébren,
lopva tolakodik, rám települ,
mint rebbenő fűszál alkonyi réten,
vagy csillagvándorlás, nesztelenül.

Könnyeim zúdulnak hegyi patakként,
vájnak a lelkemből bús szeletet,
hisz minden cseppben az ízedet érzem,
így váltja való a képzeletet.

Bömböl a gitár, nyekereg a húr is,
habfehér teste csak téged kíván,
tombol a vér-folyam, éhes az élet,
zenédre lakna jól, poklom kínján.

Tompul az agyam néma sötétben;
ordít a csend, vele zúg a homály,
arctalan fantomok kergetik egymást,
zokog a pengető, sír a magány,

vinnyog a tremolo, jajdul a Marshall,
csacska reménnyel az égre kiált.
Nehezül a szemhéj, átfon egy sóhaj...
"Idefentről majd vigyázok rád."



Righteous Brothers - Ghost
https://www.youtu...oEwR9_Sy_M
5548
babumargareta - 2019. augusztus 23. 11:58:04

Kedves Kankalin!Heart
Szépen végigvezetted álmodozó gondolataidat verseden.
Bár "arctalan fantomok kergetik egymást,
zokog a pengető, sír a magány".
Megható szépséges versedhez gratulálok szeretettel....Babu,Rose

6542
ritatothne - 2019. augusztus 23. 08:31:59

Kedves Kankalin!

Csodaszép versed egyszerre keltett bennem örömöt és szomorúságot. Örömöt az érzelmek áradásától és szomorúságot a szeretett személy hiányától.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.