Szabóné Gita Tigram: Elmúlás

Elmúlás

Egy magányos ház áll, lenn a falu végen,
Omladozó falán megbillent a tető.
Ajtaját az idő ellopta már régen,
Korhadt ablakán lóg egy rongyos lepedő.

Időnként csendesen sóhaját ereszti,
Nád födte kalapja még megkapaszkodik,
Düledező kémény nyakát kimereszti,
Múló életéhez nagyon ragaszkodik.

Távol az ég alján, sötét felhők gyűlnek,
Szikrázó szemükben harag tüze villan.
Madarak a fákon rég elcsendesülnek,
Fénycsóváját gyújtja a mennyei villany.

Vadul záporozva, ostorozó széllel
Érkezik az eső, hömpölyögve árad.
Egy fekete felhő, cseppet sem néz széjjel,
Ráül a tetőre, mint aki elfárad.

Beleremeg a ház, megroggyan a lába.
Térdre hull, kalapját magára borítja,
Míg a víz utat mos szétnyíló falába',
Kancsal ablakának függönyét szorítja.

Megnyugszik a vihar, elvégezte dolgát.
Útnak indul a szél, köpenyét keresve,
Otthagyva a házat, mint egy síró szolgát,
Ki térdre borulva a múltját kereste.

Szabóné Gita Tigram
1273
monisa - 2010. március 22. 19:40:34

Nagyon szomorú, de annál szebb...gratulálok!Smile

Üdv.: Mónika

277
farkas viola - 2010. március 22. 09:41:09

Kedves Tigram!
Szomorúsága ellenére is tetszik a versed. Az elmúlás mindenre és mindenkire vonatkozik, el kell fogadni, legfeljebb megkönnyezzük.
Szeretettel: Viola Sad

524
BogIcu - 2010. március 21. 13:18:52

Drága Tigram !

Ezt olyan csodálatosan írtad le, hogy szavaim sincsenek!
Tökéletes a rímelése, tartalma ellenére igen dallamos.
Micsoda gondolatokat tudsz leírni, csodállak, mint mindig!

Sok szeretettel: Icus

801
Skapi Anni - 2010. március 21. 03:34:29

Kedves Tigram!

Te ezt az elmúlást, szomorú elenyészést is csodálatosan fogalmaztad meg. Bennem is fájdalmat ébreszt az, amikor régi, egykoron dicső múlttal rendelkező házak, épületek pusztulását látom szerte e hazában. Az nem igaz, hogy így kell hagyni ezeket tönkre menni. Ha csak a "Budai vár " rekonstruálására gondolok, silány munka. De ott vannak a TSZ. épületei, a Borkombinát üresen, az időre hagyott ebédlői, irodái, a sok gazdasági épületek országszerte, elhagyott lakóházak, és még sorolhatnám. De sok pénze van ennek az országnak, mondaná az idegen, hogy ezt a pazarlást meglátná! És azok az elhagyott falvak, faluk régi otthonok színterei. Fáj a szív, s Te szépen szóltál, gratulálok és köszönöm!

Sok szeretettel: Anikó

1209
angyalka - 2010. március 20. 22:03:32

Valakinek biztosan nagy fájdalom fűződik szegény kis öreg házikóhoz,.De úgy tálaltad nekünk, hogy ez még nekem is rosszul esett, nem hogy a kis útszéli
házikónak.Jó!
üdv: NRozál

498
kovesdiferencne - 2010. március 20. 20:01:30

Kedves Tigram!
Elmúlás, elmúlás, elmúlás!
Személyek és tárgyak, nincs irgalom.
Milyen sokat jelenthetett valamikor ez az összeomló ház
valakiknek./ Ha beszélni tudna...elmondaná./
Nagyon szép, szomorú látványt társz elénk.Köszönöm,
átéltem:Teri

1119
tatos - 2010. március 19. 23:06:06

Kedves Tigram.
Csodálatos versed a lelkemig hatott. Úgy a rimes, dallaos verselésed, mint a tartalom.Hányszor szorul össze a szívem, mikor egy udvart, házat, tanyát látok, amiken látszanak a múlt idő szeretet nyomai, és ma ott sír egymagában és haldoklik minden, ami körülveszi.
Fájdalmas volt olvasni, mint ahogy a drámák is fájdalmasak mégis olvasom. Legalább mi adunk lelkünkből egy kis szerertetet emlékezésül , ha már elhagyták őket. Vagy az idő megfosztotta őket a szerertteiktől. Sok sikert Nagyon szép . Szeretettel Gyöngyi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.