Vilhelem Margareta: Erdei barátság
Erdei barátság

Fenyőcsúcson, messze fent
egy szép galamb megpihent,
belenézett épp a napba,
karcsú szárnyát megmozgatta.

Mélyen lent a fa tövében
epervirág fakadt szépen,
ő a napfényt elkerülte
hűvös árnyék rejtegette.

Havas hegyek szép virága
én vagyok a galambok királya,
hűs árnyékból jöjj ki, kérlek
fordítsd orcád a napfénynek.

Illatodat ideérzem,elszédültem,
elszédültem már egészen
jöjj, szárnyamra ültetlek én,
általviszlek a nap tüzén.

Szép beszédű galamb madár
teelőtted nincsen határ,
égig szállsz te napsugáron,
én meg árnyékban virágzóm.

Fúvó szélhez vagy te kötve,
megfogódzom én a rögbe.
menj utadra szelek szárnyán,
vissza se nézz, ne gondolj rám.
3652
zina - 2019. szeptember 10. 13:49:10

Szép, ritmusos, allegorikus vers, örömmel olvastalak. Rose

3654
deva - 2019. szeptember 10. 08:47:16

Drága Babu! Megleptél igen kedves népi motívumokkal tűzdelt verseddel. Mint egy népi dal, költemény mely mesevilágba viszi el az olvasót. Szívvel gratulálok, remeket alkottál. ÉvaHeartRose

5567
Mirage - 2019. szeptember 10. 00:31:20

Kedves Babu !
Kibontakozott a fantáziád a galamb és az epervirág csodás
harmóniájában.
Szeretettel gratulálok
Tibor

4694
Rzsike - 2019. szeptember 10. 00:21:34

Öreg néne őzikéje jutott eszembe az első sornál.Szerettem.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.