Nagy Csaba: Ölelj magadhoz...
Ölelj magadhoz...

Ölelj magadhoz, én kicsi társam,
ebben az őrült vad rohanásban.
Itt ahol a szív, mint a csont reped,
és sorra hullnak a bölcs fejek.
Ahol véres csaták sorában,
heverünk a földön, a mocsokban.
Mert beteg időket élünk, ahol
pacsirta helyett a holló dalol.
Itt a halál is másként válogat,
magának szüli az idegen királyokat.
És én az idő ráncos homlokán
csak lépkedek apáim nyomdokán.
Tudd, fejemre nem kell holmi babér,
ereimben egyre lassabban kering a vér.
Tudom, a virág feje egyszer lehull,
szirmaival a langyos szél messze fut.
De amíg lelked s ruhád hófehér,
nekem elég egy csöppnyi lüktetés.
S ha szíved is tiszta, mint a hegyi patak,
megbújok benne, mint díszes koi-halak.
Ölelj magadhoz, én kicsi társam,
ebben az őrült vad rohanásban.
Mielőtt magához húz az örökös álom,
átgázolok veled én életen, s halálon.

2019.9.28
4878
csabi6669 - 2019. október 03. 20:15:06

Köszönöm a szép szavakat Smile

3933
vadvirag47 - 2019. október 03. 15:08:41

Kedves Csabi!
Ebben a versedben, elbűvölően szép, mély, tiszta érzelmekről dalol a lelked. Meghatódva, és örömmel telten olvastam ezen őszinte vallomást, mely fennen hirdeti: jöhet vihar, szévész, bármi, akár világomlás is, a ti szerelmetek tartalmas és örök...egymásnak mindig menedékei lesztek. ÚGY LEGYEN!
Szeretettel olvastalak. VV.Rózsa

3649
Oroszlan08 - 2019. október 02. 23:22:07

Megható szeretet árad a versedből!
Szeretettel gratulálok
Ica

4878
csabi6669 - 2019. október 01. 12:53:38

Köszönöm szépen szavaidat, Brigitta Smile

4005
zelgitta - 2019. október 01. 09:39:06

Igen, ebben a vad, embertelen korban, jó, ha megbújhatunk egy biztos kuckóban, érzelmi menedékben, társában. Jól érzékeltetted ezt a kettòsséget, a kint és bent párhuzamát.
Gratulálok és tartós menedéket kívánok továbbra is,
Bri( gitta)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.