Vilhelem Margareta: Őszi varázslat
Őszi varázslat

Fanyar gyümölcs-szag kóvályog,
ilyenkor a szemünk az égre néz,
majd földre pillant - egy percig
est és öröm jön s ellep az egész.

Itt-ott a szél faágakkal harangoz,
aztán elül csilingelő hangja is,
kint úgy dől a pihés, kék boltozathoz
a hegyi erdő, mint egy bronz pajzs.

Az első musttal ma felköszöntöm
az ibolyaszínű, esti hegyeket,
vadhús pirul a nyárson és a tönkön.
friss a kenyér. És jó, mert én szelem.

Állunk az ablaknál, az égre nézve,
a hold patakja zúg nagy mezején,
lassan libeg föl egy felhő gomolyag
szomjú, sötét folt s issza azt, mi fény.

A háztetőről füstöt küldök én ma
nézd, áldozatom föl, az égbe fut,
nem megy magasra, de tiszta, néma,
elnyom az alom, bezárjuk a kaput.

Vilhelem Margareta 09.10.2019
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.