Vilhelem Margareta: Vészharangok
Vészharangok

Zord időknek tekert nyakán
csüngenek az évek száma,
sápadt arcok száraz szájjal
tapogatóznak rideg éjszakán.

Fölhasadó láncok zörgése
reped, sisteregve szerte-szét,
tüzes lánggal forrnak sebek
s nem simítja végzetes kéz.

Árva lány hajamnak kedve
csak leng a szélben zavartan,
szélben repül kócosan,tártan
s táncra perdülök nevetve.

Ébredeznek vad viszályok
csak úgy ringnak keservek,
foltos zsebem arany tasak
hol fércelődnek történelmek.

Felemás időknek mélyén
károg sötét varjú sereg,
morcos hangjuk csupa érc
elpusztul a békés bölcsesség.

Éltető kincsek hangos útján,
hol zúgnak csendben harangok
mint hiányos zongora hangok
békét dalolnak, mi falsul kong.
3933
vadvirag47 - 2019. október 15. 17:12:09

Kedves Babu!Érdekesen, de igazán profin fejted ki mondanivalódat a világ dolgairól. Tetszik a téma, a stílus - úgy jó ahogy van.
Szeretettel olvastalak.VV.Rózsa

3649
Oroszlan08 - 2019. október 15. 16:29:05

Remek korrajz a versed kedves Babu!
Szeretettel gratulálok
Ica

5567
Mirage - 2019. október 15. 11:58:16

Kedves Babu !
Versed nagyon rá illik,erre a csúnya világra,különösen az utolsó
szakasza
Szeretettel gratulálok
Tibor

5959
andras46 - 2019. október 15. 09:18:00

Kedves Babu!

Igen, sok a panasz, a keserv mostanában. Megénekelted a "felemás időket", mennydörgősen, csattogóan.A vers szavai félelmetes hangot keltenek, ennek ellenére el kellett olvasnom többször is, hogy költeményed visszhangozzon bennem.

Baráti öleléssel András

6542
ritatothne - 2019. október 15. 08:58:20

"Fölhasadó láncok zörgése
reped, sisteregve szerte-szét,
tüzes lánggal forrnak sebek
s nem simítja végzetes kéz."

Kedves Babu!

Szépen fejezted ki, hogy mennyire hiányzik a szeretet, a megértés az együttérzés.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.