Vilhelem Margareta: Szatira a házasságról
Szatira a házasságról

Értéktelen, vak s bárgyú a szerencse
oda hull, hová a sors hajítja,-s a szerencse
vaknak csak azért, - nem nézi ki merre megy
bárgyúnak, mert oda esik hova nem kéne.

Szerencsétlen, ki baját nem tudja rejteni:
mint én hitvesemet, kiről beszélnek tettei,
hallgatásom is vád lenne csak rabja vagyok
bár nem ellenségem bármit is kívánhatok.

Csak azt lesem:
mikor kerül az ostoba az ördög poklába
egyre vádol,de barátnőmet a póklábút
annyit zaklatta,míg elkapta tőle az átkot,
így a legjobb barátnőmtől elválasztott.

A házasságban és bajban nincs jobb dolog,
mintha a férjed otromba, kapzsi, ostoba
hová taszított engem életem alkonyán?
Ki nagyravágyó, bőkezű, van adománya.

Erőszakja , sem tekintélye nem értékes,
míg ifjú voltam, erre-arra vinni kértem,
öregségemre viszont könnyen kisemmizett
míg rám ragadt egy méltó férfi vak szeme.

Már nem lesem:
halálát, mert ebben is csak én szenvedek,
ha már kedve tartotta sárba rántani engemet,
kitől semmit se tagadhattak meg az istenek,
hogy mondhatnék az ilyen férjnek- nemet?
6542
ritatothne - 2019. október 25. 15:21:16

Kedves Babu!

Izgalmas és érdekes volt a versed. Az utolsó versszakot - az előzmények miatt - sokkal inkább gondolnám szatírikusnak.

Szeretettel: Rita

5567
Mirage - 2019. október 25. 02:27:58

Kedves Babu !
Keserű, vádló gondolatok,míg a végén a remény csillaga felragyog
Elgondolkodtató és érdekes a versed,gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.