Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Szárnyak nélkül

SZÁRNYAK NÉLKÜL

Éldegélek kies puszta tájon,
lelkem kérges, bús magányos ágon.

Táplálkozom fénnyel, levegővel,
harcolok egy démoni erővel.

Nem kellesz már! Eredj innen lányom!
Nincsen helyed ezen a világon!

Ne pusztíts el! Szárnyamat kitárom!
Lelkem sikolt! Szeretetre vágyom!

Budapest, 2010. 03.06.

Bogárné Sárközi Ilona
801
Skapi Anni - 2010. március 29. 23:54:55

Drága Icus!

Fájdalmas kiáltásod belsőmig hatolt és iszonyú súlyát átéreztem. Nyolc sor és mégis érzem, milyen nagy szenvedést jelent. Ismét csodálatosan fogalmaztál, tömören, észbontóan gyönyörűen, egyénien. Nagyon sajnálom, hogy még mindig így fáj, szeretnék segíteni, de nem tudok. Nekem a fájdalomtól is többet jelent, ha rágondolok és szerintem Te is így lehetsz vele.
Nagyon szép versedhez gratulálok.

Sok szeretettel ölellek: Anikó

524
BogIcu - 2010. március 29. 23:10:16

Drága Gyöngyikém!

Igen, így van, jól gondoltad. Akik olvasták több régebbi versemet, tudják, milyen sok vers született fájdalmamból.
Nyugodtan kérdezz, hiszen verseink többsége igaz, nem kitaláció, és így ismerjük meg egymás kis belső titkait, vívódásainkat.

Anyám mellett szárny nélküli gyenge kismadárnak éreztem magam, ezt szerettem volna kifejezni a versben.
És szerettem... és hiányzik... minden nap gondolok Rá.

Köszönöm, hogy olvastál: Icus

1119
tatos - 2010. március 29. 22:59:46

Drága Icuskám.
Nagy bajban vagyok, mert semmit nem tudok rólad, és mégis azt hiszem, hogy a legméllyebb, legtitkosabb életed most töltötted tudatomba. Nem is merek kérdezni, hogy ne fájjon még jobban. Anyukádra gondoltam.
Nagyon megrázott a versed. Ezzel azt hiszem mindent megírtam. Csodálatos, de szívetfacsaróan.
Szeretettel Gyöngyi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.