Torma Zsuzsanna: Kisrigó a park füvén. - Szerencse lóhere.

Kisrigó a park füvén

A parkban egy kisrigót
Vettem észre reggel,
Ott gubbasztott a fűben,
Lehorgasztott fejjel.
A tolla bozontos volt,
Látszott, hogy fióka,
Szóltam hozzá: kismadár
Mért vagy itt, s mióta?
Mi okozta a bajod,
Fészkedből kitúrtak?
Nem tudsz talán repülni,
S magadra hagytak?
Szóltam hozzá többször is:
Mi van kicsi rigó?
Mi lehet a Te bajod,
Tán nincs ennivaló,
Hogy begyedet megtöltsed
S gyorsan megerősödj?
Miért nincs itt az anyád,
S valamelyik ősöd?
De lám, a hangomat hallva
Fel is pislant énrám,
Szomorú, sötét szeme
Megcsillanva néz rám.
Majd egy másik pislantás
Követte utána,
Maga elé nézett ő,
Nem várt bíztatásra.
Úgy hagytam ott szegénykét
Hogy nem nyúltam felé,
S reméltem, hogy elugrál
A szökőkút elé,
S megtölti kis begyét
Az éltető vízzel,
Nyugtattam magamat
Keserű szájízzel.

2008. augusztus 12.


Szerencse lóhere

Négylevelű lóheréket szedtem össze marékszámra,
Útszéleken, erdő mellett és a réten, sokszor játszva.
Nem kellett a kereséssel igen sokat bíbelődnöm,
Sokszor éppen csak lenéztem, és az ott volt már előttem.
Csak le kellett tépni, s otthon gyűjteményembe helyeztem,
Könyv lapjai közé raktam, és ott szárazra préseltem.
Olyan sokat gyűjtöttem, hogy borítékok teltek vele,
Azt mondták, ki sokat talál, sok lesz majd a szerencséje.
Gyermekként még hittem abban, hogy majd sokszor szerencse ér,
És amikor nem gondolnám, a szerencse majd utolér.
Azóta már megváltozott minderről a véleményem,
A vak szerencsében bízni nem szerencsés semmiképpen.
Nem elég csak vágyakozni, és várni a sült galambot,
Mégis olyan sokszor mondják: „Épp csak a szerencsén múlott!”
Néha szerencsében bízva hiszik azt, ha nem tanulnak,
Elérik azt, amit mások, s ők is éppen odajutnak.
Nem mondom, hogy ez igazság, de azt sem, hogy igaztalan,
Szerencsében bízva várnak lottó ötöst mégis sokan!
És ez így van énvelem is, kísértem a szerencsémet,
Éppen öthetenként, mikor a szelvényeket veszem meg.
S várom, hogy majd kamatozik az a sok-sok négylevelű,
Amit egykor összeszednem nem volt nehéz, sőt nagyszerű!

2008. augusztus 06

Torma Zsuzsanna
277
farkas viola - 2008. augusztus 27. 16:16:21

Kedves Zsuzsa!
Tetszenek a verseid, szinte együtt gondolkodtam Veled a kisrigó sorsán és keresgéltem a négylevelű lóherét, mint én is gyermekkoromban. Gratulálok
Szeretettel gondolok Rád: Viola

298
keni - 2008. augusztus 27. 13:21:25

Kedves Zsuzsa..!
Kisrigó: mélységes szeretet, természet és állatbarát szeretetet találtam e versedben. Ezt persze akárki megállapíthatja, ehhez nem kellek én, de ahogy Te leírod és láttatod és közben a szíved is szinte "lemezteleníted". Remélem érted!!!
Szépen rímekbe szedted a mondanivalót és a soraidat.
2/ - Majdnem azt hittem még az elején, hogy Te nyerted meg az összes lottó öttalálatot, de azután rájöttem, hogy ez csak egy jópofa mese - gyerekeknek, fáradt öregeknek - szavalható otthonokban, kúltúrházakban és otthon a családban.
Üdvözöllek
keni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.