Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Plesovszki Hajnalka: ÚJRAKEZDÉS
ÚJRAKEZDÉS

No.1.
"Var dag är..."

Az újév első napja
Hófehér,
Fehéren csillan
Az udvar fűszálain a dér.
Fehér porcukor hintál alá
A tegnapi rétes
Tálcájáról,
Fehér ünnepi abrosz
Halvány porcelánnal
Álmodoz
Az ünnep napjáról.
Tiszták és fehérek még
A gondolatok,
Az éji tűzijáték fénye kihunyt,
De egy fogadalom szikrája
Az újévben
Fennen ragyog.
Tabula rasa
Most a fehér papír,
Tiszta az előtte ülő,
És az is, amit ráír...

No.2.
"... en sällsam gåva..."

Eljövendő napok felé
Fordul most a lélek,
Kutatja a jövőt, mégis
A múltba réved.
Tárgyak... Voltak és
Lesznek is még,
Ennyi maradt:
Utánuk.
Furcsa érzés,
Alig-emlék.
Majdnem ismeretlenek:
Nem rokonok, nem barátok,
Nem ősök és nem is ismerősök.
Voltak, tettek, éltek,
Majd mozdulatuk elakadt,
Tárgyaik őrzik
Töredék-múltjukat.
Egy könyv, mi másé volt,
Sarka behajtva még,
Vigyázza régi gazdája
Kezének emlékét.
Egy terítő,
Rajta olló nyoma,
De a kéz, amely megvágta,
Nem mozdul
Többé soha.
Mindabból, mik egykor voltak,
Néhány holmi most az enyém,
Mintha ezekben érezném őket,
S mozdulatukat tovább viszem
Én.
A könyv sarkáról
A szamárfület kihajtom,
Ahogyan lapozok,
És az én szemem előtt
Vonulnak el
Fehér lapon
A fekete sorok.
A terítő fehér szövetének végét
Az ollóval már én nyesem,
S a munkát rajta,
Ami tovább végzi,
Az én kezem.
Folytatom,
Amit Ők abbahagytak,
És számukra én
Újrakezdés vagyok.
Vajon lesz majd valaki,
Ki felemeli,
Amit én elhagyok?
Adomány az idő...
Bárcsak megtorpanna!
De éjfél régen elmúlt,
Ez már az újév,
És tovább halad
Az óra mutatója.

No.3.
"...en skimrande möjlighet."

Újév első napja.
Nemsokára felállok,
Indulok,
De kicsit ringatózóm még
Ebben a fényben,
Szelíd, fehér békességben,
Szeretteim szeretetében,
Mígnem elbocsátanak
Múló idő
És e verssorok.

(Beküldő: Plesovszki Hajnalka / pepa24)
6614
Googie - 2020. június 01. 14:42:08

Kedves Hajnalka ,minden sorod nagyon szép,megfogott!

6653
pepa24 - 2020. április 04. 17:27:33

Kedves Kitti
köszönök mindent...

5396
Kitti - 2020. április 04. 12:17:52

Kedves Hajni!
Most, hogy olvastam ezt a versed, most érzem mennyire hiányzol az oldalról!
Elképesztő egyszerűséggel írsz versedben olyan impulzusokról, ami hétköznapi és szinte észrevétlen a közönséges volta miatt. De versedben életre kél az elhunyt lélek, továbbvisz, szinte terelget árnya a mán túli jövőbe. Versed három részre osztása sem véletlen. Analógiát véltem felfedezni a születés pillanatának hófehér tisztasága és első versed között. Bár a konkrét újév szavai indítják a sorokat, a tiszta lap, amire még semmi nincs írva a záró sorok szerint,..."Tiszták és fehérek még
A gondolatok
,"...egyértelmű életindításnak minősül. Itt az első szakasz zárul is ebben a pompás szabadversben és nyílik maga az élet, ami ősök nélkül lehetetlen elképzelés. A tiszta hófehéret itt már foltok tarkítják, lelkek, akik már csak kéznyomukban élnek és viszik tovább életük múltját a jövőbe, a szerző szerint épp benne, mert ő fogja már kezében ezeket a kéznyomatokat és él, mert az újrázás törvénye tolja előre, ahol majd mások újrakezdése tapint az ő kéznyomán az eljövendőre. A második része versednek a jelen képletes formája, a stafétabot átadása az élet versenyén. ..."Mindabból, mik egykor voltak,
Néhány holmi most az enyém,
Mintha ezekben érezném őket,
S mozdulatukat tovább viszem
Én
."...
Aztán megérkezünk a harmadik részhez, ahol gyakorlatilag az élet végéhez érvén búcsút veszünk, tudomásul véve a fentiekről szóló élet törvényeit. Tudomásul véve a távozás kényszerűségét is, amit derűvel " De kicsit ringatózóm még
Ebben a fényben,
" és a tiszta lélek bizodalmával mocskot nem hátrahagyva kivárjuk az elbocsájtás idejét. Gyakorlatilag úgy írsz az időről, az elmúlásról, az életről magáról, hogy egészen másról írsz. Ez az igazi művészi szint, amihez szívből gratulálok! Rose

6482
rozsa koncz - 2020. január 29. 21:38:57

Kedves Hani!
Zseniálisan megírt versed, tiszta, mint a fehér frissen esett hó. Nagyon szép.
Gratulálni tudok hozzá.
Szeretettel RózsaHeartRose

6653
pepa24 - 2020. január 25. 00:14:47

Kedves Gusztáv
tartok tőle, hogy a Te pár szóval is tökéletesen megfogalmazott és gyönyörű képpé alkotott kommented jobb, mint a vers, amihez írtad. Smile De a látogatásodat és az elismerést nagyon köszönöm.

6653
pepa24 - 2020. január 25. 00:10:47

Kedves Éva
ez a meglátás, és elismerés olyasvalakitől, mint Te, még többet ér - és még nagyobb "alkotói alázatra" int. Rose

6614
Googie - 2020. január 21. 21:03:10

Ez fantasztikus egyszerűséggel tépi fel a múltat és sújtja ránk a Jövőt! Szép!

1748
Ligeti Eva - 2020. január 19. 23:03:36

A könyvekből kibeszélsz - mintha már benne lennél... Smile
Tetszik a versed egyéni hangvétele. Smile
Gratulálok! Rose
Szeretettel: Éva

6653
pepa24 - 2020. január 16. 18:36:22

Gitta kedves,
abban igazad van, hogy az ember az elmúló év kapcsán elmúló szeretteit is számba veszi. (Mindig fájni fognak, ugyanakkor átmelegít az emlékük.)
Viszont azok, akikről ebben a versben írtam, bármilyen különös, számomra ismeretlenek - vagy majdnem azok. Hátramaradt tárgyaikkal találkoztam csak, néhány írásukkal... mégis közel kerültem Hozzájuk. Vannak olyan esetek, amiket magyarázni lehet, MEGMAGYARÁZNI viszont nem. Hát Ők ilyenek. Köszönöm látogatásodat és szeretetteli soraidat. Rose

4005
zelgitta - 2020. január 16. 15:06:00

Kedves Hajnalka, nagyon érdekes, kissé rendhagyó az évbúcsúztató versed. Az a szándék, s végül eredmény, hogy az elment szeretteid számba véve búcsúzol, és a múlt nosztalgikus jegyeit végül lezárva, reménységgel tekintesz az eljövendő esztendőre. Én is elméláztam a finom teríték, abrosz tapintásán, mert szinte érezni ezek közelségét...
Szerettem, boldog ÚjévetRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.