Nagy Csaba: Ajkad fogságában
Ajkad fogságában

Ajkadról csöpögtettél rám szépet,
Tüzes csókod harmatcseppként éget,
Soha el nem eresztem a jó szagot,
Mit esti ölelésed itt hagyott.

Még mindig látom csillogó szemed,
Képzelt érintésedtől szívem remeg,
Igéző illatod elandalít már,
Bűvös bukéjától lelkem égbe száll.

Lassan pergő perceim lépted várják,
Szívemben kinyílnak a díszes párták,
S vágyakozva Érted sóhajtozom:
Mikor pihensz meg újból ajkamon?

2020.1.14
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.