Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

horla51: Karantén
Karantén


Falak ölelnek, magányos órák.
Ablak a világ, visszanéz ránk.
Felhők az égen. A csupasz parkon
fények és árnyak osonnak át.

Tetszhalott ágak. Tavasz az álmuk,
holnapot őrző, bezárt rügyek.
Ott lent a járdán, valahogy furcsán
kerülik egymást az emberek.

Tétova maszkok. Mögöttük arcok.
Tenyérnyi remény. Lélegzetért.
Szokatlan furcsa, idegen mindez.
Az elmúlt végleg, most véget ért.

Valami eltört. Valami széthullt.
A jelen napról és napra él.
Talán e bolygó írja a számlát,
és még a vendég fizetni fél.

Egy nyitott ablak. Ragyogó kék ég.
Igazán vonzó a messzeség.
Csak néhány méter, pár tucat lépcső,
de szabadság nincs, vagy messze még.

Tetszhalott ágak. Ilyenek vagyunk.
Holnapot őrző, bezárt rügyek.
Tétova maszkok. Mögöttük arcok.
Most így kell óvnunk az életet.
6844
Florans - 2020. március 31. 07:58:52

Nagyon jó, így igaz minden !

5396
Kitti - 2020. március 31. 01:37:17

Nagyon örülök horla, hogy olvashattam ezt a versed. Realista kép a jelenről, ami akkor is csak egy pillanat, ha sokáig tart a karantén. Izgalmas kép, ahogy a tavaszi rügyekben hasonul az ember, nagyon tetszett a versed. Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.