Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lény Ede: Múzsám a Pegazus csókja
Múzsám a Pegazus csókja

Mintha villám csapna a villámba
Közvetlenül a falat bekapásakor,
Oly váratlan volt a látomása,
Fél unicum, egy deci almabor...

Röpke szárnyú röppenkedő lepkék
Lepték meg a pillekönnyű léptét,
Hol hamuvá szórt szívcsepp volt a kellék,
Az enyémet meg orosz lányok tépték!

Barna haja hajlamos a búra,
Babaarca búfelejtő túra,
Csöppnyi csókos, csücsörítő szája,
Gőz-gidánál kecsesebb a lába.

Frigy-elem, de oly nagy a fegyelem,
Hogy két hete csak távolról figyelem,
Mert kősziklaként nyomorog szívemen,
Elviselhetetlen ez a szerelem.

Csak húszlépésnyi távolság a bátorság,
Csak kicsöngő csikorgás az éterben,
És amikor felveszi a mobilját véletlen,
"Halló?" mondja, és rögtön le is tétettem!

Gyáva vagyok kontaktusra, tusra!
Nem kerülhet soha sor aktusra,
Mert hogy lehetne Isten és az Ember
Boldog, mint a kisgyerek, ki nem mer

Odamenni az édes kiskutyához,
Mit minden idegszála simogatna,
De fél, mert a kócos kis pofija rémes,
Vicsorogva fogát csikorgatja!

Marad nékem a vágy, a vágyálom,
Csak sóvárgok utánad a sóágyon,
Maradsz Nékem Te tökéletesnek
A léleknek, de sohasem a testnek.

Bár volna itt, egy bibi, mi kis folt volt,
Mi képes ezt az idillt megingatni,
Kár, hogy tegnap, mikor lestem Téged,
Hallottalak egy aprócskát fingani.

Hát Istennő az ilyen? Mi a franc ez?
Én a szívem zárnám kolostorba,
Te meg tanúságot teszel ide elém,
Hogy halandó vagy, elfuserált Múzsa?

Hát túrta-é az orrát vajon Csinszka?
Vagy hányt tán másnaposan Fanni?
Faragjukkart a Miloi Vénusznak,
Hogy WC papírt kezdjen alkalmazni?

Mi marad így az érzékenységnek?
Szellemtelen síkokon sikoltok,
Mert a való világ világossá tette,
Az álmom az, amit most kioltok.

Mi marad a maradi költőnek?
Ihletszülő gyanánt Pegazus?
Lóerőben hiánytalan versek
Írásával jő el az orgazmus?

Hát tudd meg, eztán többé nem csodállak,
Még kiderül, hogy olykor menstruálsz is...
Förtelmes teremtménye a földnek,
Nem ideál, még ha ideállsz is!

Összetörted minden álmom Nékem,
Lebuktál, Te bukott arkangyal,
Nem tisztellek, eztán nem csodállak,
S nem búcsúzom ezzel a dallal.

Légy boldog, és szülj gyereket másnak,
Tudod, ki követ titokban már?!
Számomra a múzsa-műfaj meghalt,
Szamár voltam, oh, milyen szamár...
5486
Magdus Melinda - 2020. június 05. 08:03:18

A múzsák sem csodalények, mint tudjuk. Jót derültem verseden.
MelindaGrin

6944
Edeke - 2020. június 05. 04:54:40

Hát én, csak a tényeket fogalmaztam meg..hehe

5396
Kitti - 2020. június 05. 00:32:27

Jól szórakoztam, köszi! GrinGrin

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.