Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Múzeummá vált a szívem

MÚZEUMMÁ VÁLT A SZÍVEM

Vánszorgott az idő éjjel,
kínozott a szörnyű ébrenlét,
társas magány fogságában
szenvedek, a lelkem tépi szét.

Múzeummá vált a szívem,
benne lüktet több mint ötven év,
elpazarolt naplementék
hová lett az ifjúkori hév?

Bántanak a veszteségek,
csillagokat mégse kérem számon,
leheletnyi pír arcomon,
az élet gyengéd csókjaira vágyom.

Sors könyvében megsárgult lap,
titkairól soha nem beszél,
az én hibám, ha nem hallom,
hogy szép szelíden mit üzen a szél!

Budapest, 2010. április 25.

Bogárné Sárközi Ilona
524
BogIcu - 2010. május 03. 20:43:13

Kedveseim!

Idő hiányában egy gyönyörű virágcsokorba kötöttelek benneteket, és egyszerre köszönöm meg mindenkinek a hozzászólásokat.

Szeretettel: Icus

498
kovesdiferencne - 2010. április 29. 05:56:36

Kedves Icus!
Gyönyörű a versed és a mondandója!!!
Ne aggódj, mert egyszercsak visszafelé érezzük az idő múlását!
Mindenki annyi, amennyinek érzi magát -mondjuk nagy szakértelemmel-!
Na, de te még soká érsz oda!
Szerető puszit küldök Neked az élettől, mint jóbarát:Teri

1119
tatos - 2010. április 27. 19:30:59

Drágaságom. Mit is írjak? Megint hoztad azt a tiszta lélekmélyéről előtörő hangulatot. Amit megörökítettél igaz valójában. Ez a mesteri dolog.
A tartalma? Jajjj de szeretném tíz évmúlva tudni mit is írsz majd akkor?Grin. No meg megint rá tízre.Smile
Sohase bándd a sárga lapokat. Azok is bepiszkolódtak volna, ha teleíratod a sorsoddal. Csak azért csábítóak, mert nem volt idejük gonoszkodni.
Szívemből gratulálok. Élvezettel olvastam Nagyon szép. Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.

1273
monisa - 2010. április 27. 18:39:50

Kedves Ilona!

Fantasztikus!!!!!!!!! Nagyon tetszik! Sok idős(kedves) nénike lakik az utcában ahol élek! És mikor a múltjukról mesélnek, mindig áhítattal hallgatom őket! Van valami, hogy is mondjam filingje...ami hatalmába kerít! Jobb mint egy esti mese! E vers olvasása közben is ezt éreztem...élmény! Jó néha tapasztalt emberek "múzeumába" betekinteni! Az már nem annyira...mikor elmúlik, eltűnik egy lélek(betelik a lap)...érthetetlen! Üdv.: Mónika

1209
angyalka - 2010. április 27. 18:17:59

Kedves Icus.
Gyönyörű versedet együttérzéssel olvastam.
A tartalma egy olyan múltat ír le amiben szinte te csak egy mellékszereplő voltál.Sajnos mi nők nagyon sokan élünk így, de beletörődünk a sorsunkba és így szaladnak el az évek...és hopp..már meg is öregedtünk.De a gyermekek tartják bennünk a lelket, de mikor felnőnek döbbenünk az igazságra...
Gyönyörű versedet nagy szeretettel olvastam.
Üdv:Rozálka

230
Torma Zsuzsanna - 2010. április 27. 11:17:28

Kedves Icus!

Nagyon szép a versed és látszik, hogy igaz a mondanivalója is.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

277
farkas viola - 2010. április 27. 07:50:08

Kedves Ica!
Teljes átéléssel olvastam versedet és kissé megnyugvással is, hogy már a nálam sokkal fiatalabbak is érzik az idő múlását. Hát igen, sorakozunk a Sorsunk útjain s mindenki időben veszi észre a változásokat. Nem gondoltam volna, hogy ennyi körül vagy. Gondolatban megcsodáltalak Benneteket és valóságban is a Találkozónkon: Te egy ragyogó fiatal nő, Lányod Kriszti, még ragyogóbb, tüzes nő, s az unokáid gyönyörű viruló bimbók, még tehermentesen! Szép Család.
A legjobbakat kívánom Nektek szeretettel: Viola

801
Skapi Anni - 2010. április 27. 04:26:00

Drága Icus!

Gyönyörűen megalkotott versedet teljes átéléssel olvasom most, hajnali négy órakor és az egészet magaménak érzem.
Mintha minden sora rólam szólna, de ilyen légiesen könnyed és mégis tömör formában, ilyen szomorkásan és szívhez szólóan sohasem tudtam volna lefesteni, megszólaltatni ezt az érzést. "Az élet gyengéd csókjaira vágyom" én is. Nem találok rá megfelelő dicsérő szavakat, mert olyan nagyon megérintet versed, csodálatos, lélekkel teli, ismét magadat adtad. Szívből gratulálok.

Sok-sok szeretettel: Anikó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.